Akathiszt az Úr színeváltozásához I.
A mindent bölcsen intéző Krisztus Isten a Tábor-hegyén történt megdicsőülésével megmutatta tanítványainak, hogy kicsoda Ő, és szenvedései előtt megerősítette őket
Ünnepe: augusztus 6.
1. konták
Kiválasztott hadvezér, és a dicsőség királya, téged, a mennynek és földnek alkotóját, látván, hogy a Tábor hegyén dicsőséggel átváltoztál színedben, minden teremtmény csodálkozott, az egek megremegtek, és a föld minden lakója örvendezett, mi pedig, méltatlanok, érettünk való színeváltozásodnak hálásan hódolatot hozva, lelkünkből, Péterrel kiáltunk hozzád:
Jézus, örök Isten, jó nekünk mindig kegyelmed oltalma alatt lenni.
1. ikosz
Az angyalok számára kimondhatatlan, az emberek számára megfoghatatlan a te istenséged, Krisztus, a világosság megadója, le nem alkonyodó fényességednek el nem múló villámaival és fényességeivel, megjelentél a Tábor hegyen fő apostolaidnak, ők pedig, az istenfélelemtől elgyengültek, és, miközben fényes felhő beragyogta, őket, és az Atya hangját hallották, megértették emberré levésed titkát, ilyeneket mondva neked:
Jézus, Isten halhatatlan Fia, világosíts meg minket ragyogó arcod fényességével, * Jézus, jóságos, erősséges Isten, ébressz fel bennünket a bűnös álom sötétségének mélységében alvókat. * Jézus, aki megközelíthetetlen világosságban élsz, a sötétség területéről vezess ki bennünket, * Jézus, aki dicsőségeddel betöltötted az egész világot, vezess be bennünket a paradicsom területére. * Jézus, világ világossága, szabadíts meg bennünket a sötétségben ülőket a gonosz világtól, * Jézus, igazság Napja, takarj be bennünket, a halálos árnyékban ülőket erővel és igazsággal, * Jézus, örök Isten, jó nekünk mindig kegyelmed oltalma alatt lenni.
2. konták
Látván, ó emberszerető Uralkodó, hogy tanítványaid még felvilágosulva nem lévén, nem értik meg, hogy neked fel kell menni Jeruzsálembe, és ott sokat szenvedni, és megöletni, te, attól kezdve kezdted nekik mondogatni, hogy neked mindezeket akarattal kell elszenvedni üdvösségünkért. Egyébként, ők nem tudtak azokra gondolni, amik Istenéi, hanem amik emberi dolgok, ezért, hat nap után magadhoz vetted Pétert, Jakabot, és Jánost, és felvitted őket a Tábor hegyre, hogy megmutasd neki a kereszt előtt isteni dicsőségedet, hogy, szenvedésed idején is értelmesen énekeljék neked: Alleluja.
2. ikosz
Meg nem értett önkéntes szenvedéseidet nem értették meg tanítványaid, Uram. Ezért, kereszted előtt, az éjszaka sötétségében felvitted a magas hegyre legjobb tanítványaidat, hogy lássák félelmetes színeváltozásod csodáját, és messziről való isteni eljövetelednek elviselhetetlen állandó szépségét, hogy, amikor téged megfeszítve látnak, értsék meg tehát önkéntes szenvedésedet. Ezért, neked ilyeneket mondunk:
Jézus, aki a völgyből a magas hegyre vitted fel tanítványaidat vezess minket is a magasba, hogy megtanúljuk a magasabb rendű gyönyörűségeket keresni, * Jézus, aki a földi gondoktól és a nagy tömegtől kiválasztottad Pétert, és a Zebedeus fiakat, vidd el értelmünket a földi javaktól, hogy hozzá szokjunk az alantas szenvedélyeket kerülni. * Jézus, aki nagy fáradsággal vitted fel tanítványaidat az igen magas hegyre, taníts meg minket is, hogy mi is sok fáradsággal és verítékkel küzdjünk minden napon át, * Jézus, aki az éjszakai hallgatagság imádságában mutattad meg tanítványaidnak színeváltozásodat, most is méltasd híveidet, hogy szavaid édességével világosodjanak meg éjszaka. * Jézus, aki csak dicsőséged három tanújának jelentél meg a Tábor hegy csendjében, add meg a most is a hallgatagoknak, és puszta-lakóknak, hogy dicsőségedet mindig szemléljék, * Jézus, aki a Tábort és Hermont a te nevedben megörvendeztetted, add meg nekünk, édességes neved segítségül hívása által, a fölfelé menetet elvégezni. * Jézus, örök Isten, jó nekünk mindig kegyelmed oltalma alatt lenni.
3. konták
A magasból származó erővel, választott apostolaidat felruházva, * Jézus, a Táborra vitted őket, hogy szokják meg, hogy a magasabb dolgokat keressék, és a fensőbb dolgokról bölcselkedjenek, és nem a földiekről, ruházz fel bennünket is erőddel, és dicsőségeddel, akik a lentihez tapadtunk, és a test erőtlensége által mindig legyőzetünk, hogy erőd erőtlenségünkben teljesedjék ki, ezért szeretettel énekeljük neked: Alleluja.
3. ikosz
Ki akarván nyilvánítani a kereszt, és önkéntes szenvedésed előtt részben istenséged dicsőségét, Krisztus, Üdvözítőnk, a földön élők közül csak hármat választottál ki, hogy isteni dicsőséged szemlélői legyenek, mert szemeid előtt ez a három volt a legjobb minden nemzet és nép közül: Péter, mint aki a többieknél téged jobban szeretett, és, mint mindenki közül első nevezett téged Isten Fiának, Jakab, mivel az apostolok közül a jövendő javak reménysége miatt elsőnek hajtotta fejét a kard alá, és így, vértanúid kezdetévé tetted, János pedig, mint szűz, a test és lélek tisztaságát mindenkinél jobban tisztaságosan megőrizte, és ezért mindegyiknél különösebb kegyelmet kapott a kimondhatatlan látomások és isteni dicsőséged szemlélésére. Velük együtt fogadd el tőlünk is számodra az ilyen dicséreteket:
Jézus, aki Pétertől, színeváltozásod előtt a hitvallást elfogadtad, fogadd el az én buzgó hitvallásomat is, * Jézus, aki ezért Péternek a Táboron bátorságot adományoztál, hogy beszéljen veled, szólj jókat és békességeseket szívemben. * Jézus, aki a Zebedeus-fiúkat, szeretetük tüzéért a mennydörgés fiainak nevezted, haragod dörgésével ne sújts le engem, * Jézus, aki ezeknek a tanítványoknak nem engedted meg, hogy a szamariaiakra tüzet hozzanak le, a szenvedélyek tüzét oltsd el bennem. * Jézus, a szűzi Jánossal a test és lélek tisztaságával a magas Táborra vezess fel engem, * Jézus, a bátor Jakabbal, aki elsőként itta ki kelyhedet, vezess be engem a paradicsomba. * Jézus, örök Isten, jó nekünk mindig kegyelme oltalma alatt lenni.
4. konták
Istenjelenésed vihara volt a Sinai hegyen, amikor dörgések és villámlások között adtál törvényt kedveltednek, Mózesnek, úgyszintén, a Hóreb hegyén is ott volt a hegyeket megrázó erős szél, a rengés, és tűz, amikor Illés próféta, látni akarván téged, mindazonáltal nem a heves szélben, nem a rengésben és tűzben, az Úr, hanem a lágy szellő hangjában mutattad meg nekik te, arcodat, és istenséged dicsőségét, amikor a Tábor hegyen előttük álltál, akik örömmel énekelték neked: Alleluja.
4. ikosz
Hallván Mózes, és Illés, a Táboron szavaidat elköltözésedről, amit be akartál teljesíteni Jeruzsálemben, az egész világon tanúid voltak Uram, hogy te valóban az emberek üdvösségére az Atya Istentől küldött Isten fia vagy, és a mennyből jött szóval nekik megmutattad. Mózes ugyanis a halottak közül lett előhívva, hogy tanúsítsa az alvilágban letartottak előtt világra jöveteledet. Illés, pedig a paradicsomból lett előhívva, hogy mondja el Énochnak legtisztább testednek színeváltozásodban látott dicsőségét. Mi pedig, csodálkozva, prófétáid Táboron való megjelenésének titkán, meghatottsággal mondjuk neked:
Jézus, aki az Istenlátó Mózesnek, aki meg akarta látni arcodat, a Táboron szemtől-szembe megjelentél, mutasd meg nekünk az eljövendő korban arcodnak kívánatos édességét, * Jézus, aki hátadnak istenlátásában egykor Mózesnek, dicsőséged ragyogását megmutattad, mutasd meg nekünk országodban színről-színre tekinteted kimondhatatlan jóságát. * Jézus, aki a csendben és a lágy szellőben Illést kinyilatkoztatásoddal oktattad, oktass engem csodálatosan az isteni szenvedély- mentesség csendjében, * Jézus, aki a tüzes szekéren az elégés nélküli mennyekbe menő Illést a paradicsomba bevezetted, vezess el engem csodásan a tökéletes élet magasságára. * Jézus, aki egykor a prófétákkal sokféleképpen beszéltél, és a Táboron kimúlásodat nekik hirdetted, tápláld az örök élet igéivel éhező lelkemet, * Jézus, aki két tanúd ajkai által a színeváltozás titkát tanítványaid előtt feltártad, Szentlelked kimondhatatlan sóhajaival gyújtsd fel hideg hitemet. * Jézus, örök Isten, jó nekünk mindig kegyelmed oltalma alatt lenni.
5. konták
Az éjszakában fényt adó, Istentől eredő csillaghoz hasonlított legtisztább tested kimondhatatlan ragyogása, fényességet adó Urunk, amikor az alvó tanítványok előtt, az éjszaka már a reggelhez közeledett, Te felemelted a hegy magasságába, Atyádhoz, világfeletti imádságodat. Akkor, ragyogott arcod, mint a Nap, és, ragyogó ruháid igen fehérek voltak, mint a hó. Az apostolok pedig, a lejövő isteni erőtől felébredtek, meglátták dicsőségedet, mint az Atya egyszülöttéét, telve kegyelemmel és igazsággal, és, remegve álltak, énekelvén neked: Alleluja.
5. ikosz
Látván téged az apostolok a Táboron, hogy emberi alakban vagy, az isteni dicsőségtől ragyogva, és Mózessel, és Illéssel a te elmeneteledről beszélgetve, megértették örökkévaló erődet, és, hogy az istenség a test leple alatt rejtőzködik, és félelemben voltak, hallgatva a beszédeket, és, gyönyörködve isteni dicsőséged látásán, amelyet annyira láthattak, amennyire testi szemeik azok látását befogadhatták. Velük együtt, mi is éneklünk neked ilyeneket:
Jézus, aki felragyogtattad tanítványaid előtt kimondhatatlan, és isteni dicsőségedet, ragyogtasd fel lelkünkben örökkévaló világosságodat, * Jézus, aki a Törvény és kegyelem elöljáróit részesítetted világfeletti fényességedben, ennek részesítése által szedd össze mindig tévelygő értelmünket. * Jézus, aki istenséged testben levő villámát a Táboron kissé leleplezted, leplezd le szegényes lelkiismeretem titkos bűnbe eséseit, * Jézus, aki testedből teremtetlen fényességed sugaraival a szent hegyet megvilágosítottad, ragyogtasd fel törvényeid fényességét elhomályosult lelkemben. * Jézus, aki legtisztább tested színeváltozásával megvilágosítottad a világ határait, világosíts fel, és ékesíts fel bennünket elhomályosultakat, * Jézus, aki táborhegyi fényességed ragyogásával tanítványaidat tisztává tetted, mint a hó, tisztíts meg, és újíts meg minket, meghomályosodottakat. * Jézus, örök Isten, jó nekünk mindig kegyelmed oltalma alatt lenni.
6. konták
Látván tanítványaid, Mózessel, és Illéssel a Tábor hegyen való jóságos és üdvözítő együtt-beszélgetésedet, Krisztus Istenünk, igen megörültek: Péter, Jakab, és János. Péter pedig, isteni szeretettel eltelve mondta: „Uram, jó nekünk itt lenni, ha akarod, készítünk itt három hajlékot, neked egyet, és Mózesnek egyet, és egyet Illésnek.” Mi, azonban méltatlanok, nem merünk téged egyenesen megkérdezni, de, alázatosan imádkozunk hozzád irgalomért, és remegő hangon mondjuk neked: Alleluja.
6. ikosz
Megjelent a Táboron, jelül minden nemzetnek a fényes felhő, a hajlékokról kérdező Péternek, hirdetve az Atya hangja a kinyilatkoztatást, és a Szentlélek eljövetelét, és amikor az árnyékban levő apostolok, a hegy tetején körülvéve voltak, még inkább félelembe estek, és a felhőbe félelemmel belépve, megérezték megfoghatatlan istenségedet, és nagy bátorsággal hangoztattak neked ilyeneket:
Jézus, aki egykor Izraelt felhő oszloppal vezetted a pusztában vándorolva, most is, magad mutasd meg nekünk az utat a te országodba, * Jézus, aki apostolaidat a Táboron fényes felhőben árnyékoztad meg, minket is árnyékozz be Szentlelked harmatával. * Jézus, aki nem kézzel készített templomban élsz a mennyekben, mutasd meg nekem fényes templomodat és istenséged tisztaságos árnyékát, * Jézus, aki nem akartál kézzel készített hajlékokat a földön, tégy engem Szentlelked benső fényes hajlékává, hogy bejussak a mennyekbe. * Jézus, aki fényességbe öltözködsz, mint ruhába, öltöztess fel engem, mezítelent a szentség és tisztaság Istentől szőtt ruháiba, * Jézus, aki kiterjeszted az eget, mint sátor födelet, öltöztess fel engem sebhelyest mennyei ékességed hófehér ruháiba. * Jézus, örök Isten, jó nekünk mindig kegyelmed oltalma alatt lenni.
7. konták
Kívánva feltárni, Krisztus, istenségednek kezdettől fogva elrejtett titkát, mennyei Atyád, amint, előbb keresztelésed alkalmával a Jordánnál, újra kihirdette istenfiúságodat, és, így, a felhőből lett hanggal bizonyította, mondván: „Ez az én szeretett fiam, őt hallgassátok.” Az apostolok pedig, a félelemtől erejüket elvesztve, arccal a földre estek, hangoztatva neked: Alleluja.
7. ikosz
Szavadnak új, és dicsőséges dolgait látván, a Táboron levők, szemtanúid, és szolgáid, Uram, Istenem, és az Atya hangját, és a felhőből jött zajt hallván, rémültek voltak, és az új fényáradattal hirtelen megvilágosultak, egymásra néztek, csodálkozva, és a földre esve. Téged, a mindenség uralkodóját imádtak, neked ilyen dicséreteket hangoztatva:
Jézus, az Atya ragyogó személyének képe, alakítsd át homályos és tisztátalan életemet, * Jézus, az Atya dicsőségének ragyogása, világosítsd meg elesett, és a sötétségbe elmerült lelkemet. * Jézus, aki csodálatos, és félelmetes vagy isteni tekinteted dicsőségében, újítsd meg a mulandóságtól megromlott lelki tekintetemet, csendes, szeretettel teljes Jézus, tested kimondhatatlan fényességével fehérítsd meg a hónál fehérebbre testem teljes tisztátalanságát. * Jézus, kezdetnélküli fényesség, a Tábor hegyén megjelent fényességedben mutasd meg nekünk az Atya fényességét, * Jézus, változatlan fényesség, országodnak láthatatlan fényességében mutasd meg nekünk a Szentlelket is. * Jézus, örök Isten, jó nekünk mindig a te kegyelmed oltalma alatt lenni.
8. konták
Csodásan és különösen jelent meg neked a Táboron Mózes, és Illés, Uralkodó Urunk, az isteni személy alakját látva, és beszélgettek önkéntes szenvedésedről, szent tisztelettel állva előtted. Miközben fényes felhő árnyékolta be őket, és a mennyből szózat lett, elvétetett az Úr dicsősége tanítványaid látásától, a próféták is elmentek saját helyükre, énekelve neked: Alleluja.
8. ikosz
Egészen a magasságból voltál Istennek nem múló Igéje, amikor legtisztább tested színében átváltozott a Táboron, de az alant levőktől sem távoztál el, amikor a próféták elmentek, és a látomásnak már vége lett, oda léptél a félelem miatt a földön fekvő tanítványaidhoz, és, kezeddel érintve őket, mondtad nekik: „Keljetek fel, ne féljetek.” A tanítványok pedig, felemelve szemeiket, és senkit nem látva, csak egyedül téged, a velük levőt, nagyon megörültek, és hálát adtak Istennek, neked ilyeneket énekelve:
Jézus, akinél az örök élet igéi vannak, mindig maradj velünk, földi vándorlásunkban, * Jézus, aki eltöltöttél minket istenséged látásával, ne hagyj el minket, árvákat, szolgálatodban. * Jézus, aki kereszted előtt az önkéntes szenvedés titkát világossá tetted, add meg nekünk, hogy mindig emlékezzünk értünk való fáradságodra, * Jézus, aki, mielőtt meghaltál, dicsőségedet nekünk megmutattad, add meg nekünk, hogy megértsük mindig tested kegyelem közlését. * Jézus, a Létezőnek változatlan alakja, újítsd meg lelkemben kívánatos tekinteted alakját, és hasonlóságát, * Jézus, a különálló Atya pecsétje, pecsételd bele testembe kimondhatatlan jóságod szépségét. * Jézus, örök Isten, jó nekünk mindig kegyelmed oltalma alatt lenni.
9. konták
Az egész természet megrendült, látva, Krisztus Üdvözítő, dicsőséges színeváltozásodat a Táboron: az angyalok láthatatlanul előtted álltak, félelemmel és rettegéssel szolgáltak neked, az egek félelembe estek, megrendült és remegett az egész föld, látva a dicsőség Urát, a „Tábor helye, amely azelőtt homályos és füstölgő volt,” fényes felhővel lett letakarva, amelyen legtisztább lábaid állottak, tanítványaid pedig, Uram, nem tudták látni elviselhetetlen tekintetedet, leestek a földre, eltakarván arcukat, ameddig te magad, miután a látomás elmúlt, felemelted őket, akik neked énekelték: Alleluja.
9. ikosz
A kegyelemtől fel nem világosult álbölcselkedő szónokok, nem tudják megérteni dicsőséges színeváltozásod titkát, Uram. Ezért, amikor a tanítványokkal lementél a hegyről, amikor a Nap felkelőben volt, megparancsoltad barátaidnak, hogy senkinek se beszéljenek a történt látomásról, amíg a szenvedés és halál elfogadása után harmadnapra feltámadsz a sírból. Azok hallgattak is, és senkinek sem szóltak semmit azokban a napokban azokról, amiket láttak, és hallottak, azonban csak szívükben hangoztatták neked ezeket:
Jézus, aki a teljes Ádámba öltözködtél, világosítsd fel az egykor elsötétült emberi természetet, * Jézus, akit a felhőben, tűzben és ködben hordoztak, semmisítsd meg bennünk fényességeddel a teljes lelki homályt. * Jézus, aki isteni zúgásod ragyogásával apostolaidat felüdítetted, üdíts fel mindig bennünket isteni kinyilatkoztatásod igéivel, * Jézus, aki harmatozó felhővel tanítványaidat felvilágosítottad, világosíts fel minket mindig dicsőséges színeváltozásod sugaraival. * Jézus, aki legtisztább lábaiddal a Tábor hegyet megszentelted, irányítsd lábainkat állandó szolgálatodra, * Jézus, aki megparancsoltad, hogy bűntelen kezekkel menjenek fel hegyedre, késztesd kezeinket imádságos felemelésre. * Jézus, örök Isten, jó nekünk mindig kegyelmed oltalma alatt lenni.
10. konták
Meg akarván menteni a világot, a Táboron értünk színedben átváltoztál, Uram, hogy méltókká tégy bennünket az előkészített mennyei dicsőségre, és, hogy átváltoztasd alázatosságunk testét, hogy hasonlóvá legyen az dicsőséged testéhez a mindenki közös feltámadásában, és vég nélküli országodban, amelyet készítettél a világ kezdetétől a téged szeretőknek, hogy benne méltass bennünket is, mint Mózest és Illést a Táboron, színről-színre látni téged, és az összes szentekkel együtt hangoztatni neked a győzelmi éneket: Alleluja.
10. ikosz
Örök király! Mindent üdvösségünkért teremtettél. Értem tisztaságos testet vettél fel a legtisztább Szűz Máriától, és szolga alakjában jöttél el e földre. Ugyanígy színedben át is változtál a szent hegyen, nem magadnak kedvezve, mert nem kell a megvilágosítás a fénynek, hanem érettünk elítéltekért, hogy a mi sötétségünket, és minket, a sötétségben, és halálos árnyékban ülőket világosíts fel, hogy a harag fiaiból szeretett gyermekeiddé változtass át. Ezért, hálásan énekeljük neked ezeket:
Jézus, aki a szolga alakját a Táboron színében átváltoztattad, hogy minket, a bűn szolgáiból Isten gyermekeivé teremts, * Jézus, aki magadat egészen a testig erőtlenné tetted, hogy elbukott természetünket magaddal átváltoztasd. * Jézus, aki országodnak kimondhatatlan szépségét a Táboron megmutattad, erősítsd meg bennünk az örömöt, békét és igazságot a Szentlélekben. * Jézus, aki tested isteni ragyogásával az egész teremtést megistenítetted, újíts meg minket a test megistenítésével második eljöveteledkor. * Jézus, aki istenséged tüzét a Táboron megmutattad, égesd el anyagtalan tüzeddel vétkeimet, * Jézus, aki ott tanítványaidat édességes beszédeddel tápláltad, szenteld meg éhező lelkemet szent titkaiddal. * Jézus, örök Isten, jó nekünk mindig kegyelmed oltalma alatt lenni.
11. konták
Meghatott éneket hozok neked, én méltatlan, ünnepelve színeváltozásod fényes ünnepét, és éneklem neked: ajándékozd most szolgáidnak a mennyei életnek magasságát, és az örökkévaló dicsőség isteni fényességét, méltass minket, hogy tiszta szívvel, szellemileg menjünk fel szent hegyedre, hogy értelmi szemeinkkel meglássuk dicsőséges színeváltozásodat, hogy világosan énekeljük neked: Alleluja.
11. ikosz
Megközelíthetetlen fényesség vagy, és a fényesség megadója, * Jézus, kezdet nélküli, és örökké tartó világosság, fényességedet a világba hoztad, amikor legtisztább testeddel felmentél a Tábor hegyre, és ott, teremtetlen és isteni fényességedet megjelentetted tanítványaidnak, az Atya dicsőségének alakját mutatva. Természetfölötti fényességed részeseivé kívánva lenni, lelkünk mélyéből ilyeneket mondunk neked:
Jézus Krisztus, igaz világosság, éltesd lelkemet jó gondolatokkal, földi vándorlásom minden napján, * Jézus, Király, kezdet nélküli világosság, lelkem kialudt világítóját gyújtsd fel újra, kimúlásom napjáig. * Jézus, szelíd világosság, életet adó, küldd le a világosságot és életet lelkemnek, halálom félelmetes órájára, * Jézus, szent fényesség, világító, és égető, ragadj ki engem akkor a kiolthatatlan tűzből, és a külső sötétségből. * Jézus, édességes, és szentséges világosság, vezess el engem a levegő keserű vámosságain keresztül mennyei dísztermed fényességéhez, * Jézus, minden Napnál fényesebb világosság, világosíts meg engem szentjeid fényességében, országod le nem alkonyodó napján. * Jézus, örök Isten, jó nekünk mindig kegyelmed oltalma alatt lenni.
12. konták
Add nekem kegyelmedet, * Jézus, Istenem, amelyet a Táboron adtál választott tanítványaidnak Péternek, Jánosnak és Jakabnak, és, vegyél fel bennünket, amint őket, hogy, magasságból jövő erőddel megárnyékozva, és, Szentlelked által megvilágosítva, tiszta szívet, és megújított lelket bírván, menjünk fel a szellemi Táborra, erőről-erőre haladva, főként pedig a böjtölésben és imádságban küzdve, a szeplőtelenségben és tisztaságban maradva, ott is énekeljük neked: Alleluja.
12. ikosz
Énekelve legtisztább tested dicsőséges színeváltozását, dicsősítjük a Táboron megjelent isteni dicsőségedet, leborulva örökkévaló erőd és istenséged előtt, amelynek kis sugarát ott feltártad, Krisztus, és, hisszük Péterrel, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Isten fia, aki a világra jöttél, a bűnösöket üdvözíteni ezért, vele együtt lelkünk mélyéből hangoztatjuk: Jó nekünk itt veled lenni. Ezért, ne szégyeníts meg minket, akik benned helyesen hiszünk, akik bár erőtlenek és testtel vagyunk körülvéve, és takarj be bennünket isteni ragyogású tested világosságával, akik szeretettel hangoztatjuk neked ezeket:
Jézus, a Táboron felkelt le nem tűnő Nap, isteni ragyogásoddal ragyogtass be engem, * Jézus, a színeváltozásban megjelent, el nem rejtett fény, kegyelmedben részesítve melegíts meg engem, * Jézus, a mennyei Jeruzsálem örökkévaló temploma, telepíts le engem az emberekkel a mennyei hajlékba, * Jézus, a legszentebb paradicsomkert jó illatú virága, illatosíts meg engem a szentség és tisztaság mennyei illatával. * Jézus, a mennyet és a földet minden szennytől megtisztítani akaró tisztító tűz, a test és a lélek szennyétől tisztíts meg engem, * Jézus, a mennyei Siont a Nap helyett isteni szépséggel megvilágítani akaró drágakő, ments meg engem, a rajtad kívüli más szépségnek látásától. * Jézus, örök Isten, jó nekünk mindig kegyelmed oltalma alatt lenni.
13. konták
Ó, édességes, és irgalmas, a Táboron isteni dicsőségtől felragyogott Jézus! Fogadd el most ezt a kis imádságunkat, és, amint elfogadtad tanítványaidtól a szent hegyen az imádást, úgy, méltass minket is, hogy dicsőséges színeváltozásod előtt hódoljunk, a jó tettek fényében ragyogva, hogy, általad világosodjon meg a bennünk élő bűnös sötétség, és, hogy méltóknak találtassunk végtelen országod részeseivé lenni a mennyben, ahol, minden szentekkel együtt, méltass, hogy mi is énekeljük neked: Alleluja.